Már megkezdte a rehabilitációt Hock Gergő
Egy hónapja szenvedett térdsérülést csapatunk fiatal hátvédje Hock Gergő, aki azóta már túl van a műtéten és megkezdte rehabilitációját. Gergővel éppen 21. születésnapja előtt beszélgettünk helyzetéről.
Hogyan érzed magad jelenleg?
- Most kezdtem jobban lenni, túl lenni magán a műtéten és a fájdalmakon. De a neheze most jön, hiszen mivel a fájdalom múlóban van és szeretnék már sétálni így öt hét fekvést követően, amelyből azért már kezd elegem lenni… De összességében a körülményekhez képest most már jól vagyok.
- Hogyan is történt pontosan a sérülésed?
- Egy pick and rollos gyakorlatnál egy ártalmatlan kitámasztásnál letapadt a bokám, a térdem viszont ment tovább. Kiugrott, majd vissza, próbáltam ugyan tehermentesíteni, de összeestem és bevallom üvöltöttem a fájdalomtól.
- Most már egy hónapja vagy túl a műtéten.
- Elég bonyolult operáció volt, közel háromórás. Az első keresztszalagom elszakadt, így azt műtötték, az oldalszalagjaim szerencsére csak meghúzódtak. A külső meniszkuszom négy részre törött, így azt ki kellett szedni, a belsőt viszont össze tudták varrni. A műtét utáni időszak nagyon rossz volt. Nem tudtak érzésteleníteni, így végül altatásban volt az operáció. Az ébredés utáni 3-4 óra – amely nekem inkább egy hétnek tűnt – az nagyon kemény volt. De utána a szobatársaimmal ellentétben végig aludtam az éjszakát és onnantól azért már jobban viseltem a helyzetet.
- Mennyire viselt meg a sérülésed?
- Először még inkább csak azon agyaltam, hogy minél előbb műtsenek meg. Közvetlenül utána pedig inkább arra koncentráltam, hogy mire kell figyelnem, csöveket is kaptam a lábamba – elég kellemetlen volt. Most, hogy kezdek jobban lenni, látom igazán, hogy ez egy nagyon hosszú út még előttem. De a szüleim is ezt mondják és én is pozitívan állok a helyzethez, illetve igyekszem kitalálni, hogy mivel helyettesítsem a kieső időt. Nyilván a tanulásra sokkal több időt fektetek.
- Hogyan telnek a napjaid?
- Rengeteg fekvéssel… Reggeli után filmeket, sorozatokat nézek, lassan úgy tűnik, hogy már mindent megnéztem… Aztán Bogdán Beni hozza az ebédemet a Corner étteremből, ez a napom egyik fénypontja! Már csak azért is, mert ehetek egy jót, illetve Benivel beszélgetek egy órát, elmondja, hogy mi a helyzet a csapatnál, milyen a légkör. A barátaim igyekeznek kimozdítani: múltkor elvittek moziba is, hoztak egy sámlit a lábam alá és úgy tudtam filmet nézni.
- Már zajlik a rehabilitációd is.
- Egyelőre Fekete Judittal, csapatunk gyógytornászával dolgozok, ezekben a hetekben a 90 fokig történő hajlítás van a terítéken. Igazából, ha „sima” keresztszalag sérülésem lett volna, akkor két hét után már terhelhető lett volna a lábam, de a meniszkusz miatt ez hat hét tehermentesítés. A másik láb erősítése, oldalra emelés, vénás torna… egyelőre ezeket végzem.
- Még korai, de milyen határidőt jósolnak a felépülésedre?
- Próbálok pozitívan az alsó határra, a hat hónapra gondolni, de úgy vagyok vele, hogy akkor sem leszek frusztrált, ha ez valamivel több lesz, hiszen időtől függetlenül a teljes felépülés a cél. A műtétet végző orvos szerint 98%, hogy ugyanolyan lesz a térdem, mint előtte volt.
- Az Orosz László Emléktornán már te is kint voltál, milyennek látod eddig a csapatot?
- Látszik a csapaton, hogy mindenki motivált és senki nem megy bele egyénieskedésbe. Úgy látom sok passzos, igazi csapatjátékot játszunk, szerintem szép szezon elé nézünk!
