Már a szezon elején eldöntötte, hogy búcsúzik

- Mikor döntötte el, hogy befejezi? Sok álmatlan éjszakát hozott a döntés megszületése?

- Igazából már szezon elején eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó idényem. Benne vagyok már a korban, gondoltam, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, és télen volt egy makacs deréksérülésem, az még jobban megerősített abban, hogy itt az ideje a visszavonulásomnak. Szerencsére sikerült szépen búcsúznom, hiszen a csapat jól szerepelt idén.

- Mire emlékszik vissza legszívesebben a pályafutásából? Volt kedvenc edzője, vagy játékostársa?

- Hála Isten, volt több jó szezonunk, amire nagyon szívesen tekintek vissza. A bajnoki aranyérmek kimagaslanak, 2001-ben és 2004-ben is sikerült felérnünk a csúcsra. Kiváló játékosokkal, remek edzőkkel dolgozhattam együtt, talán azért is sikerülhetett ilyen sokáig játszanom, mert nagyon jó alapokat kaptam. Külön kiemelni senkit nem akarok, mert ha kihagynék valakit, az rosszul venné ki magát, és az edzőim közül is szinte mindenkivel jó viszonyt ápolok. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy a dombóvári utánpótlásból kikerülve én is és Panta Pilu is tudtunk játszani bajnoki döntőben.

- Nagyon rosszul érintette a dombóvári kosárlabda megszűnése?

- Nem csak nekem, de a városban sok embernek bánata, hogy Dombóváron megszűnt a kosárcsapat, és igaz, hogy ez már három-négy éve történt, de még mindig emlegetik. Egyik távlati célom az, hogy ha nem is a közeljövőben, de idővel sikerüljön majd kialakítani itt egy olyan utánpótlás bázist, ami alkalmas lesz arra, hogy újra lehessen indítani NB I-es csapatot Dombóváron. Én nagyon szeretném, ha lenne itt még első osztályú kosárlabda! Belevágok tehát az edzősködésbe, éppen a napokban végzek az utolsó vizsgámmal, úgyhogy hamarosan megszerzem talán a szakképesítést.

- Hogyan élte meg a vasárnapi búcsúmeccset?

- Nem számítottam ilyen búcsúztatásra. Gondoltam, hogy majd bemondják és megtapsolnak, de ez a körítés minden képzeletemet felülmúlta. Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy dombóváriként így ünnepeltek Kaposváron. Ezúton is szeretném megköszönni a szurkolóknak, vezetőknek és a csapattársaknak, hogy ilyen széppé tették az utolsó mérkőzésemet!

- A családja hogyan fogadta a döntését?

- Velük is megbeszéltem ezt, azt nem tudom még, mit hoz a jövő, hiszen eddig a kosárlabda volt az életem, erről szólt minden. Annak viszont nagyon örülök, hogy a gyerekeim még láthattak a pályán játszani. A stafétabotot átadtam a fiamnak, aki most nyolc éves, remélem majd belőle is kosárlabdázó lesz!

A bb1. hu riportja