Megvan a bronzérem: örömmámor és örömkönnyek az Arénában
Bronzérmet nyertünk az NB I/A csoportos férfikosárlabda-bajnokságban, miután a Kaposvár Arénában legyőztük az Atomerőmű SE csapatát, s ezzel megszereztük a harmadik helyhez szükséges harmadik sikerünket a párharcban.
Jó egy órával a mindent eldöntő mérkőzés előtt még csak a kosárlabdák pattogása hallatszott a Kaposvár Arénában, aztán ahogy érkezett a tömeg, úgy vált egyre hangosabbá a morajlás. Érezhető volt az a feszültség, mely hosszú évek óta hiányzott, ami azt jelentette, van tét, van izgalom, s nem az alsóházban, hanem a felsőben.
Aztán rázendítettek Somogyi bicskások, akik tartottak egy hangpróbát a nagy ütközet előtt. „Utcára nyílik a kocsmaajtó...” – hangzott fel a közkedvelt rigmus, melyhez egyre többen csatlakoztak. Így már a feldobáskor fergeteges volt a hangulat az otthonunkban, melyben még sohasem játszottunk az élvonalban éremért, sőt az idei szezon volt az első, hogy rájátszásmeccsen léphettünk itt pályára. Minden egyes pontunkat fergeteges ünneplés követte, a pályán pedig gladiátorként küzdöttek a játékosaink. Vezettünk, aztán egyenlített az Atomerőmű SE, majd már az atomvárosiak tartottak kicsivel előrébb. Kart karba öltve haladt a két fél, társulatunk mozgósította a maradék erőtartalékait. Amikor óriási szükség volt rá, mindig volt valaki, aki hozzá tudott tenni az együttesünk teljesítményéhez.
Aztán a hajrában, ha lehet még egy lapáttal rátettek a szurkolóink és ezzel együtt, vagy éppen ennek hála, a játékosaink is. A párharchoz méltó utolsó percekben már állva tombolt a publikum, már a nézők is elhitték, annyi átböjtölt esztendő, annyi kudarc után, meglehet a hőn áhított siker. A lefújás után a szurkolóink – ekkor még – nem jöhettek be a pályára, ennek ellenére önfeledt ünneplés kezdődött az Arénában. Az éremátadó végén már elözönlötték a pályát a szimpatizánsok, együtt énekeltek, doboltak, tapsoltak a kosarasainkkal. Mindenki kapott aláírást, elkészültek a selfiek, sőt a szemfülesek egy-egy ereklyével is gazdagabban térhettek haza. Ám itt még nem ért véget a fiesta, először az Aréna bejáratánál, majd a La Rotonda Caféban folytatódott a közös ünneplés.
Egy szurkoló megjegyezte, a 2023/2024-es idény végén a csalódottság miatt sírt az utolsó meccs után, ezúttal azonban örömkönnyeket hullajtott. Azt hiszem, sokan voltunk így ezzel hétfőn este...
Senkit sem emelnénk ki a csapatunkból, hiszen ahogy Dzunics Braniszlav fogalmazott: „...ennél a csapatnál mindig az volt a legfontosabb, hogy mindenki hozzátegye a maga részét, még akkor is, ha ez nem mindig látszik a statisztikákban. Sok olyan játékosunk van, aki elfogadta a szerepét, és úgy segítette a csapatot, hogy közben nem feltétlenül kerül reflektorfénybe. Nekik ugyanúgy jár a gratuláció, mert ez a bronzérem valóban közös siker.”
Még egy kis adalék ahhoz, mekkora tettet vitt véghez a Kometa-KVGY Kaposvári KK: a modern, rájátszásos korszakban, azaz 1986 óta nem volt példa arra az élvonalbeli férfi kosárlabda-bajnokságban, hogy egy frissen feljutott csapat az első NB I/A-s szezonjában azonnal a dobogón végezzen.
Kometa-KVGY Kaposvári Kosárlabda Klub–Atomerőmű SE 73–66 (18–12, 18–22, 20–17, 17–15)
Kaposvár, Kaposvár Aréna, 2500 néző. Vezette: Mészáros Balázs, Makrai Márton, Győrffy Pál Attila.
Kometa-KVGY Kaposvári KK: Trammell 18/9, Rosics, Szőke Bálint, Walker 14/6, Brown 19/3. Csere: Wilson 14/6, Völgyi M. 3, Puska B., Buzás B., Paár M. 5/3. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav. Edzők: Filipovics Gordan, Szőke Balázs.
Atomerőmű SE: Halmai D. 6, Benke 6/3, Edwin (9/3), Eilingsfeld 8, Edosomwan (3). Csere: Hawkins 7/3, Bluiett 10/6, Révész 4, J. Smith 4, Krivacsevics M. 9. Vezetőedző: Kosztasz Flevarakisz.
