In memoriam Mihályfalvi László

2025. december 5-én elhunyt Mihályfalvi László, a Táncsics Mihály Gimnázium örökös, címzetes igazgatója, Eötvös József-díjas magyartanár. A Mifi.

1941. január 14-én született Kaposváron, 1959-ben érettségizett a Táncsicsban, majd az ELTE-n diplomázott.

Tanári pályáját Nagybajomban kezdte, ahol vezette az irodalmi klubot, a leány és fiú kosárlabdacsapat edzője volt és nem mellesleg itt lett belőle Mifi.

1971. április 1-jén immár tanárként tért vissza a Táncsicsba, ahol 37 évig dolgozott – összesen 41 évet töltött el szeretett Alma Materében. 1976-tól már igazgatóhelyettes volt, 18 éven át pedig imádott intézményének igazgatója.

Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi mindent tett a Táncsicsért. Minden tettének alapja a hagyományok ápolása és új értékek teremtése, a magas minőségű oktatás-nevelés elérhetősége mindenki számára, a közösség építése, a tanári kar és a tanulók összekovácsolása, a humor és a szeretet fontosságának kiemelése.

Megszámlálhatatlan diákot készített fel önzetlenül a továbbtanulásra, az életre; egyengette pályájukat később is. Igazgató volt, de leginkább Tanár.

A Táncsics hagyományaival, történetével foglalkozó kiadványai, könyvei mellett a magyar nyelv szépsége, a nyelvhelyesség a magyar nyelv igényességének megőrzése volt küldetése. Nyugdíjba vonulását követően sem tétlenkedett, nem is volt rá jellemző. Irodalmi fellépései mellett új könyveket jelentetett meg, a legutolsót nyolcvan évesen.

Kaposvár és Somogy közéletének aktív, fontos egyénisége volt, az oktatás és nyelv mellett imádta a sportot. Atletizált, vívott, sakkozott, egyetemi évei alatt lett Fradi-szurkoló. Húsz évig volt NB-s kosárlabda játékvezető, de elnökölte a Somogy Megyei Kosárlabda Szövetséget is.

Mihályfalvi László sokat tett azért, hogy a sport, a mozgás a mindennapok részévé váljon, bevezette a Táncsicsban a heti öt testnevelésórát, fellendítette az iskola kosárlabdaéletét, csapatot alapított, mérkőzéseket, versenyeket szervezett testvériskolákkal. Szorgalmazta, hogy a diákok minél több sportágat próbáljanak ki. Szívügye volt a tehetségek felkarolása, támogatása, ezért alapította meg a Táncsicsban a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat.

Kaposvár sportéletére is nagy hatást gyakorolt, szorgalmazta a gimnázium sportcsarnokának megépítését, mely több hazai és nemzetközi klub- és válogatottmérkőzésnek adott otthont. Hosszú éveken át ápolta a téli teremfoci-bajnokság hagyományát, amelyen NB I-es játékosok is részt vettek, és amely évtizedeken át Somogy meghatározó eseményévé volt. Fontos szerepet vállalt a megyei kosárlabda-bajnokság szervezésében is, évekig vezette a somogyi szövetséget, majd alapított egy csapatot, amely első évében rögtön bajnoki címet szerzett. Rendszeresen segítette a nyári felkészülési tornák lebonyolítását, s ha úgy adódott, a nemzetközi eseményekre is elutazott. A csarnokban mindig volt egy hely, ahonnan figyelte, buzdította a szeretett együtteseit. Kiváló sakkozóként is ismerték, de minden helyi sportág szurkolója volt – különösen a kosárlabda és a röplabda állt közel a szívéhez.

Életének fontos része volt a közösségépítés. Olyan programokat szervezett, ahol tanárok, diákok, sportolók, önkormányzati dolgozók és intézmények képviselői együtt játszhattak és versenyezhettek – ezek az események sokak számára maradandó, meghatározó élményeket jelentettek.

Ahogy ő mondta: „Így maradok, jobb híján a Földön földhözragadt, egyszerű magyartanár és ember.”

Utolsó földi útjára 2025. december 18-án, 12:00 órakor kísérjük a kaposvári Keleti temetőben.