Közösen kell dolgozni a jobb eredményekért

– Milyen tervekkel kezdték az elmúlt szezont?
– Amikor elkezdtük kialakítani a keretet elsődleges célunk az volt, hogy próbáljuk megerősíteni a magyar magot – kezdte a beszélgetést Fekete Ádám, Kaposvári KK vezetőedzője. – A korábban távozó Benke Szilárd után Fodor Márton is távozott, így jelentősen gyengültünk ezen a téren. Sajnos a magyar játékospiac szűk lehetőségei miatt, valamint a rendelkezésünkre álló anyagi keret miatt ez nem sikerült. Így indult a szezon, ez pedig már eleve nehéz helyzetet szült. Az volt a célunk, hogy azok a meglévő magyar játékosaink, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak, többet legyenek pályán. Ez eddig is minden évben megvolt, hogy akik megérdemlik, sokat dolgoztak érte és tehetségesek, azok kapják meg a lehetőséget. Ami a külföldieket illeti, megnéztük, hogy Magyarországon kiket lehet igazolni, azok közül, akik minőségi kosárlabdázók. Így esett a választásunk Ivosevre, aki képes volt meccseket is eldönteni. Emellett a korábbi években is 3-as, 4-es posztra igazoltunk külföldit, most ez egy fordított eset lett.
– A leginkább talán ezt, a három magas emberes szerkezetet bírálták a szurkolók.
– Valóban be kell látnunk, hogy ez nem mindig működött a szezon során. Ugyanakkor azt gondolom, hogy főleg a január-februári időszaktól ez is a helyére került többé-kevésbé. A szezon első felében azonban, amikor ez még nem működött megfelelően és voltak emellett más problémáink is, akkor buktunk olyan mérkőzéseket, amelyek meghatározták, hogy nem tudtuk céljainkat elérni.
– Mi miatt nem sikerült az elsődleges célként megfogalmazott legjobb nyolc közé jutás?
– Négy győzelem után saját magunkat vittük bele egy hosszú negatív sorozatba. Itthon egy abszolút vállalhatatlan hozzáállással és játékkal a Debrecen ellen vereséget szenvedtünk, aztán a Zalaegerszegen húsz pontos előnyről kaptunk ki. Ez aztán megalapozta a tartós hullámvölgyet. Ugyanakkor ne felejtsük, ahogy említettem szűk kerettel rajtoltunk a nyáron. A hét emberes rotációból sérülésük miatt Baki Gergely és Papp Péter is korán kiesett. Gergőnek ugyan a mai napig vannak problémái a szemével, de január-februártól már tudott segíteni a csapatnak, Papp Petinek pedig az egész szezonban nem gyógyult meg a lába. Próbált visszajönni, segíteni, de mindig újabb gyulladás alakult ki a lábában, ami miatt nem tudott azon a szinten kosárlabdázni, amelyen ő és mi is szerettünk volna. A kényszerhelyzet miatt azonban sérülten is játszott. Ez volt az egyik olyan probléma, ami nehézzé tette, hogy kijöjjünk abból a mély gödörből, ahová a zsinórban elszenvedett hét vereség miatt kerültünk. Szinte öt olyan játékosunk volt, aki szerepelt már A-csoportos meccsen. Az ő vállukon nagy teher volt minden meccsen. Ha közülük egy-két ember betlizett akkor már nagyon komoly problémáink voltak. Ez mentálisan is megviselte a csapatot. Ráadásul Mo Evans ugyan nagyon jól kezdte a szezont, de nem sikerült beilleszkednie a csapatba. Nem tudta elsajátítani az európai kosárlabda azon dolgait, amit szerettünk volna. A csapattársakkal nem volt ugyan rossz viszonya, de a pályán belül nem értették meg egymást. Ez is mind plusz feszültséget szült a csapaton belül. A hét vereséges szériánk végén azért már jobb kosárlabdát játszott a társaság és a légiós cserét követően pedig már rendeződtek a dolgok. Elindultunk egy másik úton. A csapaton belül a játékosok felé is egyértelművé tettük, az én lemondásommal is tudatosítottuk, hogy változásra van szükség.
– Tagadhatatlan, hogy javult a teljesítmény, azonban ez is kevés volt. Miért?
– A szezon második felében valóban azt nyújtottuk, ami elvárható lett volna a csapattól. Nyilván itt is csúszott be olyan vereség, mint a Szombathely elleni hosszabbításos meccs, vagy a Pécs elleni, ami ugyanúgy nagyon fájt, de emellett hoztunk bravúrokat, mint a Szeged elleni idegenbeli összecsapás volt. A középszakaszban aztán sűrű volt a program és elfáradtunk. Amikor nagyon nagyon kellett volna, épp akkor nem tudtuk megcsinálni. Azt a hátrányt, amit összeszedtünk a szezon elején – attól függetlenül, hogy szebb második félévet futottunk – már nem sikerült ledolgoznunk. Nem tudtunk bekerülni a legjobb nyolc közé, ami a hét meccses vereségsorozat után nagy bravúr lett volna. Látni kell azonban, hogy annyira kiegyenlített lett a mezőny, hogy a hazai pálya sem jelent olyan előnyt, mint korábban. A középcsapatok csak kicsivel tudnak több győzelmet szerezni otthon, mint idegenben. Ezért is olyan fontos, hogy minden olyan meccset meg kell nyerni, amelyen kicsit is mi vagyunk az esélyesebbek. Ezt sajnos a szezon első felében nem tudtuk megvalósítani. Emellett a korábbi évekhez képest nem tudtunk olyan minőségű edzésmunkát végezni, pedig ez adja meg egy csapat stabilitását. A jövőben olyan keretet kell kialakítani, amellyel lehet ilyen munkát végezni.
– A lemondása után feltételekhez kötötte a folytatást. Teljesültek ezek?
– Abban a rövid novemberi szakaszban nem sikerült úgy realizálni az elképzeléseket, mint ahogy szerettük volna, de nem is volt más lehetőségünk. Tóth Péter érkezett új játékosként. A leigazolása kockázatos lépés volt, hiszen rehabilitációját tölti. Annyit nem tudott segíteni a csapaton, ami ahhoz kellett volna, hogy előbb kilábaljunk a már említett hosszú vereségsorozatból. Ugyanakkor ez abszolút nem az ő felelőssége.
– A vártnál gyengébb szereplés ellenére mit értékel pozitívumként?
– A fiatalok közül Hock Gergő még csak második évét tölti a felnőtteknél, de nagyon pozitívan szállt be és Bogdán Benedek is sokat fejlődött, valamint segített az edzésmunkában. Ez lehet egy olyan alap amely segíti, hogy edzéseken is minőségi munkát tudjunk végezni. Hozzájuk kapcsolódik még Filipovity Péter is, aki szintén sokat lépett előre és nem csak a kaposvári, de a magyar kosárlabdának is nagy értéke.
– A csapatnál hogyan élték meg a kudarcot jelentő kilencedik helyezést?
– Edzőként mindenképp kudarc a szereplésünk, én is így vélem. Viszont az, hogy a szezonban újra lehetőséget teremtettünk magunknak a play offra, az mindenképp pozitív. A szezon egészét tekintve azonban mivel nem tudtuk elérni a célunkat, mindenképp csalódás. Más kérdés, hogy amikor célokat tűzünk ki, mindig meg kell nézni a riválisokat is. A sorozatos sérülések mellett ráadásul az a szerencsefaktor, ami az eddigi években megvolt az teljes mértékben elkerült minket. A játékosok is abszolút csalódásként élték meg a kilencedik helyet. Attól függetlenül, hogy a szezon második felében is becsúsztak vereségek, mindenki megpróbálta a szívét-lelkét beleadni és sokszor sérülten is vállalták az összecsapásokat. Küzdöttek-harcoltak és igenis el akarták érni legalább a nyolcadik helyet.
– Miként alakul a folytatás?
– A jövőmről még nem szívesen beszélnék, egyelőre tárgyalások folynak. Azokat az űröket amelyek az elmúlt szezonok során keletkeztek a csapatnál azonban mindenképp orvosolni kell a jövőben. Látjuk, hogy miként erősödnek riválisaink mind anyagi, mind pedig játékosállomány tekintetében. Ez pedig kardinális kérdés, mert szurkolóinkért és a kaposvári kosárlabdáért mindig is az legyen a cél, hogy a legjobb nyolc közé jussunk, ne pedig a kiesés ellen küzdjünk. Szükség van a változásokra, mert különben a most meglévő és a feltörekvő riválisokkal szemben sem tudjuk tartani a lépést. Ezzel együtt köszönet jár a klub vezetésnek és a város vezetésnek is amiért megteremtették a lehetőséget, hogy csak a kosárlabdával tudjunk foglalkozni, ez a jövőben is nagyon fontos lesz. A szereplésünktől függetlenül a szurkolók végig kitartottak mellettünk, ami mutatja, hogy mindenkinek jobban kell végezni a munkáját a csapatnál és ezzel elérni azt az eredményt, melyet elvárnak tőlünk. Bárki is lesz itt, ezt látnia kell!

Monok Tibor ügyvezető elnök természetesen már a következő szezon csapatának kialakításán dolgozik. Eközben kértük gyors értékelésre és friss hírekről is beszámolt.

– Sajnos nem úgy sikerült a szezon, ahogy azt elképzeltük – kezdte a visszatekintést Monok Tibor. – Szerettük volna bővíteni a keretet, tavaly nyáron három magyar játékos is az utolsó pillanatban mondta vissza szerződését. A nálunk jóval nagyobb, akár két-, háromszoros költségvetéssel rendelkező csapatokkal továbbra sem nem tudunk versenyezni. Tudni kell azonban, hogy az ő döntésükben nem anyagi szempontok, hanem érzelmi oldalú motivációk játszottak főszerepet. A magyar piac rendkívül szűk. Kevés a posztonkénti választási lehetőség. Emiatt pedig változtatnunk kellett az eredeti elképzelésen. Valóban „rövid” kispaddal rendelkeztünk, ugyanakkor meggyőződésem, hogy amennyiben Baki Gergő és Papp Péter egészséges lett volna a szezon nagy részében, akkor már más eredményt érünk el. Ennek a két embernek a hosszan tartó kiesése alapvetően meghatározta a mozgásteret. Év közben a magyar piacról nagyon nehéz igazolni, nem voltak ennél jobb opciók, melyeket meg tudtunk volna lépni. Nem szeretnék a sérülésekre hivatkozni, de látni kell, hogy ezek az esetek nem mondjuk húzódásos, hanem kontakt, ütközéses esetek kapcsán kialakuló sérülések voltak, melyet nem lehet kivédeni. Többen hosszú hetekre gipszkötést kaptak és kiestek a rotációból. Emellett szereplésünkben fontos ok volt az is, hogy a két amerikai Dunn és Gibbs nem erősítette egymást úgy a pályán, mint például a riválisok hátvédei. Inkább Dunn karaktere érvényesült és nem tudtak úgy együttműködni a pályán, ahogy azt szerettük volna. Azért sem sikerült elérni célunkat, mert a közvetlen riválisainktól hazai pályán szenvedtünk vereségeket. Ez a korábbi években nem volt jellemző ránk. Ezzel együtt mindössze egy győzelmen múlott a rájátszás elérése, ami 2012-től idáig mindig sikerült.

– Kik rendelkeznek élő szerződéssel a csapatban?
– Marko Spica, Hendlein Roland és Tóth Péter. Baki Gergely újabb, ezúttal két évre szóló szerződést írt alá, így nálunk folytatja pályafutását. Papp Péter közölte, hogy nem marad Kaposváron. Blaskovits László sorsa még kérdéses. Fiataljainkat természetesen meg akarjuk tartani.
– Kiket marasztalnak?
– Ivosev Tamással előrehaladott tárgyalásokat folytatunk. Szeretnénk, ha a jövőben is nálunk játszana. Május végéig kért haladékot a válaszra, Sterling Gibbsnek is ajánlottunk szerződést. Az amerikai hátvéd elmondása szerint szeretett itt játszani, jól érezte magát és ő is a hónap végéig ígért választ. Chris Dunntól elköszöntünk.

– Bővül a magyar mag?
– Két magyar kosárlabdázóval tárgyalunk a közös folytatásról. Egyik mezőny poszton szerepel, a másik úgynevezett magas ember. Velük is két esztendőre szóló megállapodást szeretnénk kötni és remélhetőleg mielőbb sikerül megállapodnunk. Ezzel már a jövő csapatának magyar magját is szeretnénk megalapozni, amely a jövő évben átadásra kerülő arénában kezdheti meg a 2019/2020-as szezont. Ha sikerül őket szerződtetni, akkor határozzuk meg, hogy milyen posztra igazolunk külföldi kosárlabdázókat.

– Ki lesz a csapat vezetőedzője?
– Továbbra is Fekete Ádámot szeretnénk erre a posztra. Tárgyalunk a közös folytatásról. Már megkapta a szerződés tervezetét, remélem a napokban aláírás is kerül rá.